Hirdetés

30 éve élek – boldogan! – a párommal. Két gyerekünk van, és talán mindent elértünk, amit valaha akartunk. Látszólag tökéletes a harmónia.

Boldog a család, nem szenvedünk hiányt semmiben. Régóta mégis rémes boldogtalanság kínpz. Talán öt-hat éve figyeltem meg először, hogy felnőttek a gyerekeink – időnként, nem tudom miért, de teljesen elszomorodtam.

Igyekeztem magamba fojtani bánatomat. Egyik délután aztán éppen a legjobb barátnőmmel találkoztam, amikor rámtört. Annyira rosszkedvű voltam, hogy bevallottam neki, mostanában nem vagyok túl jól. Azt ajánlotta, vegyünk egy üveg bort, meg egy filmet a kölcsönzőből és csapjunk nála egy görbe estét. A filmre alig emlékszem, a bor viszont maradandó nyomot hagyott az életemben.

Hirdetés

Egészen addig alig-alig ittam, csak nagyobb ünnepeken, akkor is csupán egy-egy pohárkával. Aznap este azonban különösen jólesett az alkohol, hirtelen minden búmat elfeledtem. Felhőtlenül nevetgéltem végig az estét. Meg is beszéltük, hogy mostantól minden csütörtökön sort kerítünk a mi bulinkra, s felváltva kölcsönözzük ki a filmet és hozzuk az itókát.

Alig vártam a csütörtököket. Egyszer aztán már nem bírtam kivárni… Már a hét elején elfogyott a csütörtökre (és kettőnknek!) szánt üveg. Barátnőm rájött: szerinte ugyanis olyan hevesen ittam, amikor együtt voltunk, hogy az már kellemetlen volt. Aztán meg azzal jött, hogy szerinte depressziós vagyok, és erre a szesz a legrosszabb ellenszer.

Mostanra megszűntek a csütörtöki görbe esték. Már egyáltalán nem iszik velem, viszont a héten többször is rámtelefonál, hogy ellenőrizze: józan vagyok-e. Azzal fenyeget, hogy ha nem fordulok orvoshoz, mindent elmond a férjemnek. Már többször megpróbáltam abbahagyni. De túl késő. Ha nem iszom, mindig újra jön ez a rosszkedv. Lehet, hogy én így lettem alkoholista?

Facebook Hozzászólások

Hirdetés

Please follow and like us:
error
Mindenki látja, hogy iszom, de senki nem tudja, hogy miért
error: Content is protected !!