EGY EMBER HIRTELEN MEGHALT. EGYSZER CSAK MEGPILLANTOTTA AZ ISTENT, AHOGY KÖZELEDETT EGY BŐRÖNDDEL A KEZÉBEN Dorah Nagy 5:31 Egy ember hirtelen meghalt. Egyszer csak megpillantotta az Istent, ahogy közeledett egy bőrönddel a kezében. – Fiam, itt az ideje, mennünk kell! – De miért ilyen hamar? Olyan sok tervem volt még. – kérdezte az ember. – Sajnálom Fiam, de most van itt az ideje, menned kell! – És mi van a bőröndben? Hirdetés – Minden ami a Tiéd volt.! – Ami az enyém volt? Akarod mondani a holmim, a ruháim, a pénzem? – Sajnálom fiam, de az anyagi javaid sohasem voltak a tieid. A földhöz tartoztak mindig. – Akkor az emlékeim? – Sajnálom fiam, de azok nem jönnek veled. Soha nem voltak a tieid. Az időhöz tartoztak. Akkor a tehetségeim… – Ezek sem a tieid. A körülményekhez tartoznak. – Akkor a barátaim, a családom??? – Sajnálom fiam, de azok sem a tieid. Az életutadhoz tartoztak. – De a feleségem, és a gyerekeim??? – Sajnálom fiam, de még ezek sem a tieid. A szívedé voltak… – Akkor a testem??? – Ez sem volt a tiéd soha. Az a poré! Hirdetés – Akkor a lelkem? – Sajnálom fiam, de az lelked… A lelked sem volt sohasem a tied. A lelked az enyém! A kétségbeesett ember kitépte a bőröndöt Isten kezéből, és kinyitotta. Üres volt! Könnyekkel a szemében az ember megkérdezte Istent: – Soha nem volt semmim??? – De igen fiam, minden pillanat, amit megéltél, csakis a TIÉD volt!

EGY EMBER HIRTELEN MEGHALT. EGYSZER CSAK MEGPILLANTOTTA AZ ISTENT, AHOGY KÖZELEDETT EGY BŐRÖNDDEL A KEZÉBEN Dorah Nagy 5:31       Egy ember hirtelen meghalt. Egyszer csak megpillantotta az Istent, ahogy közeledett egy bőrönddel a kezében. – Fiam, itt az ideje, mennünk kell! – De miért ilyen hamar? Olyan sok tervem volt még. – kérdezte az ember. – Sajnálom Fiam, de most van itt az ideje, menned kell! – És mi van a bőröndben?   Hirdetés     – Minden ami a Tiéd volt.! – Ami az enyém volt? Akarod mondani a holmim, a ruháim, a pénzem? – Sajnálom fiam, de az anyagi javaid sohasem voltak a tieid. A földhöz tartoztak mindig. – Akkor az emlékeim? – Sajnálom fiam, de azok nem jönnek veled. Soha nem voltak a tieid. Az időhöz tartoztak. Akkor a tehetségeim… – Ezek sem a tieid. A körülményekhez tartoznak. – Akkor a barátaim, a családom??? – Sajnálom fiam, de azok sem a tieid. Az életutadhoz tartoztak. – De a feleségem, és a gyerekeim??? – Sajnálom fiam, de még ezek sem a tieid. A szívedé voltak… – Akkor a testem??? – Ez sem volt a tiéd soha. Az a poré!  Hirdetés     – Akkor a lelkem? – Sajnálom fiam, de az lelked… A lelked sem volt sohasem a tied. A lelked az enyém! A kétségbeesett ember kitépte a bőröndöt Isten kezéből, és kinyitotta. Üres volt! Könnyekkel a szemében az ember megkérdezte Istent:  – Soha nem volt semmim??? – De igen fiam, minden pillanat, amit megéltél, csakis a TIÉD volt!

Egy ember hirtelen meghalt. Egyszer csak megpillantotta az Istent, ahogy közeledett egy bőrönddel a kezében. – Fiam, itt az ideje, mennünk kell! – De miért ilyen hamar? Olyan sok tervem volt még. – kérdezte az ember. – Sajnálom Fiam, de

error: Content is protected !!